A Miele hírlevél gondoskodik arról, hogy első kézből értesüljön termékhíreinkről, promócióinkról, eseményeinkről illetve inspirációt és ötleteket ad receptekhez, életmódokhoz és még sok minden máshoz.
Az édes nedű már 2500 éve szerez örömet az embereknek.
A cukornád fokozatosan terjedt át Kelet-Ázsiából a Közel-Keletre, majd onnan Európába és Amerikába. A feldolgozása mindenhol ugyanúgy történik: a kipréselt cukornádlevet egy több lépésből álló forralási folyamat során nyers cukorrá (főként szacharózzá) kristályosítják. A nyers cukornak jellegzetes barna színe van, íze pedig enyhén malátaszerű. A további finomítási folyamatok hatására megszűnik a malátaszerű íz, és a színe világosabb lesz.
Frissen préselve és lehűtve rendkívül népszerű üdítő Kubában és Latin-Amerikában (guarapo), Brazíliában (caldo de cana vagy garapa), Egyiptomban és Levante térségében (qasab). Brazíliában a levet a Caipirinha koktél alapjául szolgáló cachaça nevű párlat készítésére is használják. Kolumbiában az aguardiente készítéséhez a cukornádlevet ánizzsal összekeverve párolják le. Paraguayban pedig az erjesztett cukornádlé és a karamellszirup erjesztésével cañát készítenek.
A rum is cukornádból készül: ez a rhum agricole, bár ezt általában nem a léből, hanem melaszból, egy sűrű, sötétbarna színű szirupból készítik, amely a cukorgyártás mellékterméke. Melaszból, cukornádléből és vízből erjesztéssel egy 4–5%-os alkoholtartalmú cukros bort készítenek. A lepárlási folyamat kristálytiszta rumot eredményez, amely sötét színét és édeskés ízét a korábban már használt, például whiskys hordókban történő több éves érlelés során szerzi. Annak érdekében, hogy a rum hosszabb ideig érleltnek tűnjön, karamellszínezéket vagy karamellszirupot adnak hozzá, amitől a természetesnél sötétebb barna lesz a színe.