Cukornád

Cukornád

Az édes nedű már 2500 éve szerez örömet az embereknek.

A cukornád fokozatosan terjedt át Kelet-Ázsiából a Közel-Keletre, majd onnan Európába és Amerikába. A feldolgozása mindenhol ugyanúgy történik: a kipréselt cukornádlevet egy több lépésből álló forralási folyamat során nyers cukorrá (főként szacharózzá) kristályosítják. A nyers cukornak jellegzetes barna színe van, íze pedig enyhén malátaszerű. A további finomítási folyamatok hatására megszűnik a malátaszerű íz, és a színe világosabb lesz.

Frissen préselve és lehűtve rendkívül népszerű üdítő Kubában és Latin-Amerikában (guarapo), Brazíliában (caldo de cana vagy garapa), Egyiptomban és Levante térségében (qasab). Brazíliában a levet a Caipirinha koktél alapjául szolgáló cachaça nevű párlat készítésére is használják. Kolumbiában az aguardiente készítéséhez a cukornádlevet ánizzsal összekeverve párolják le. Paraguayban pedig az erjesztett cukornádlé és a karamellszirup erjesztésével cañát készítenek.

A rum is cukornádból készül: ez a rhum agricole, bár ezt általában nem a léből, hanem melaszból, egy sűrű, sötétbarna színű szirupból készítik, amely a cukorgyártás mellékterméke. Melaszból, cukornádléből és vízből erjesztéssel egy 4–5%-os alkoholtartalmú cukros bort készítenek. A lepárlási folyamat kristálytiszta rumot eredményez, amely sötét színét és édeskés ízét a korábban már használt, például whiskys hordókban történő több éves érlelés során szerzi. Annak érdekében, hogy a rum hosszabb ideig érleltnek tűnjön, karamellszínezéket vagy karamellszirupot adnak hozzá, amitől a természetesnél sötétebb barna lesz a színe.

Szöveg: Rainer Meier